Most kaptam a levelet Rómából, Terentius Priscustól, hogy minden rendben van a könyvemmel: megjelent az első kiadás, az emberek kapkodják. Öröm ez nekem, még akkor is, ha az elmúlt tízegynéhány könyvem után már hozzászokhattam, hogy a rómaiaknál sikeresek a műveim. De éppen, mert már tízegynéhány megjelent, és merthogy három éve semmit sem hallottak felőlem az ottaniak, motoszkált bennem a kétely, hogy érdemes-e a kezébe nyomni Priscusnak, hogy vidd, cimbora, vidd Rómába és adasd ki - persze csak ha te úgy gondolod, hogy érdemesek ezek a művek arra... Hát persze, hogy érdemesek, álszerény lennék ha komolyan gondolnám, hogy nem ütik meg a kiadhatóság szintjét ezek a versek - de ugyanakkor öntelt és vak lennék, ha nem látnám, hogy azért ez távolról se a legjobb könyvem lesz. Hogy is lehetne, hiszen alig írtam újakat, amióta itt tespedek Bilbilisben! Itt nincs meg a polgárok füle, mint eddig, s úgy tűnik, mintha valami idegen fórumon beszélnék: nem értik amit mondok. Hiszen ha van valami, ami tetszik a könyveimben, azt a hallgatóság diktálta: a kritikának az a finomsága, a környezet inspirálása, a könyvtárak, a színházak, a társaság, ahol nem is vesszük észre, hogy az élvezet mellett tanulunk is - szóval mindezekre, amelyeket én elkényeztetve otthagytam, most néhanap úgy vágyakozom, mint akit kizártak mindebből. Ehhez járul az itteniek rosszmájúsága, a kritika helyetti irigykedés és hasonlók - s nem is kevés az ilyen kicsi helyhez képest. Ezekkel szemben elég nehéz megőrizni a jó közérzetet. Hát lehet így alkotni valamit? Szép dolog az íróasztalnak írni - ám ha nem olvassák, jobb ha nem ír, aki ír!
Persze ha más nem, akkor azért is meg KELL jelennie ennek a könyvnek, hogy meglegyen a tizenkettedik. Annak idején Canius Rufus mondta félig viccesen, félig részegen (na igen, mikor volt komoly és józan a derék Rufus?), hogy Marcus, írjál tizenkét könyvet telistele epigrammákkal, és akkor lepipálod majd Vergiliust is! Hát lepipálásról szó sincs, sőt még utólérésről se, Vergilius örökre Vergilius marad - de azért ez már valami, hogy megmutattam: nem csak eposzokat lehet tizenkét könyvnyit írni, harcokról, meg hősökről, meg istenekről, hanem a mindennapi életről, az emberekről! A mai emberekről! Akik persze nem sokban különböznek a régiektől, úgy egészében véve, csak hát én mást láttam meg az emberekben, mint a korábbi költők. Ki mondja meg, hogy melyik az igaz? Ki mondhatná azt, hogy csak az egyik az igaz?
Na persze, engem nem fognak tanítani az iskolákban, mint ugyebár Vergiliust, de nem is baj. Olvasni fognak, és ez a lényeg. Tizenkét könyv! Meg a három korábbi. Csak letettem valamit az asztalra. De most válaszolnom kellene Priscusnak, meg Arruntius Stellának is írni végre egy levelet, még nem is gratuláltam neki, hogy a nyáron consul suffectus lett... Igaz, ebben a könyvben róla, neki is szól egy vers:
Eddig a népekhez Rómából küldtelek egyre -
most Rómába te mégy külhoniként, ugye, könyv!
Lám az aranyhordó Tagus és a kemény Salo indít
innen, hol szüleim földje van és az enyém.
Nem leszel ott idegen, jöttmentnek senki se tarthat:
testvérek lakják ám Remus ősi lakát.
Élve jogoddal, menj csak az új templom küszöbéhez:
ezt épp most kapták vissza a Píeridák.
Vagy ha neked tetszőbb uticél inkább a Subúra,
ott van a nagyhírű konzulom átriuma,
ékeshangú Stella babérkoszorús palotája:
Stella, a Permessust szomjuhozó lakik ott.
Hűs vize Castaliának ehelyt folyik, árad a földre,
azt mondják a kilenc múzsa is onnan iszik.
Ő olvasni ajánl lovagoknak, atyáknak, a népnek,
s közben nem marad ám száraz az ő szeme sem.
Nincs rád írva nevem? Két sort ha elolvas akárki
mind kijelenti hamar azt, hogy enyém ez a könyv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.01. 18:54:04
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.07.01. 21:07:53
Ha képeket is teszel bele, meg jobban tagolod a szöveget, többen kapnak hozzá kedvet. :)
Martialis · http://martialis.blog.hu 2010.07.02. 08:50:19
"Miért pont Martialis?"
Ki más? :)
"És miért öregember korában?"
Hát visszatekinteni öregkorban szoktak - ilyenkor van idő és kedv rá, és ilyenkor van mire visszatekinteni...
"Remélem, lesz szó a kalandjairól is :)"
Nem kívánok eltitkolni semmit.
"Mennyire ragaszkodsz a megismerhető vagy meg nem ismerhető valósághoz?"
Soha nem írtam naplót, így kizárólag a korábban megírt 15 könyvnyi verseimre támaszkodhatok - meg persze az emlékeimre, dehát ki tudja hol végződnek az emlékek, és hol kezdődik a fantázia...