A minap megint rákérdezett valaki, hogy miért is nem volt soha feleségem. Régebben, ha ilyen kérdést kaptam, mindig elkezdtem megmagyarázni a dolgot, általában feleslegesen. Aztán rájöttem, hogy már csak azért sem érdemes erről beszélni, mert az illetőnél ez csupán bevezető kérdés: valójában csupán valami szaftos sztorit akar hallani a világvárosból hazatért híres földijétől. Ja, hogy örömlányokról akartok hallani! Miért nem ezzel kezdtétek? Kezdjük azzal, hogy milyen nőket szeretek:

Nem kell sovány barátnő énnekem, Flaccus,
ha rá a gyűrűm pusztán karkötőnek jó,
ha térde szúr, pucér popója meg dörzsöl,
ha hátul és elől kiáll a sok csontja. -
S nem kell kövér barátnő sem nekem, Flaccus:
Bár húsimádó volnék - hájimádó nem!

Ilyen volt például az a lány, akit én Phyllisnak hívtam a verseimben. Egy egyszerű, hétköznapi történet róla:

Bár ketten mentek Phyllishez dugni ma reggel,
    és mindenki előtt kapni meg őt csupaszon,
mindkettőnek akart Phyllis kedvezni - meg is lett:
    lábat emelt ez elől, hátul amaz tunikát.

Persze Phyllis sem tudott mindig mindenki kedvére tenni:

Bágyadt férfitagom kezdted huzogatni kiszáradt
    ujjaddal, Phyllis - nyúzva le róla a bőrt!
S bár egerecskédnek, szemefényednek nevezel, tán
    kell tíz óra, amíg újra a régi lehet.
Ez nem hízelgés! Mondd azt: “százezret adok, meg
    Sétia mellett egy birtokomat teneked,
s kapsz bort, házat, inast, bútort, meg tálat aranyból!”
    Engem ez izgat most, Phyllis: az ujj minek itt?

Pedig megtehette volna, hogy mással kecsegtet, mert jócskán megszedte magát a kuncsaftoktól:

Mindennap kizsarolsz valamit tőlem - hisz imádlak -
    Phyllis, mesterien űzöd a fosztogatást.
Épp egy új tükörért pityereg most csalfa cseléded,
    vagy gyűrűd köve, vagy fülbevalód veszik el.
Most meg a selymeid eltűntek - számodra haszonnal,
    és illatszered is épp az imént kifogyott.
Ócska köcsögbe akarsz töltetni falernusi óbort,
    mert jósnőd csak ezért fejti meg álmaidat.
Vagy vegyek egy márnát s kétfontos rózsahalat, mert
    épp a barátnődet várod ebédre megint.
Szégyelld el magad és légy tisztességes irántam:
    Phyllis, adok neked én - hát te is adj nekem ám!

Egy időben divatba jöttek Rómában az egzotikus hetérák. Állítólag tele volt velük a város. Aztán persze, aki ilyet keresett, az a legtöbbször csalódott: az illető nem is volt egzotikus - és nem is volt hetéra, csak egy szimpla kurva. Itt van pl. az a "corinthusi" (ugyebár ez a hetérák fővárosa) "görög" lány, aki életében nem tette ki a lábát Rómából, de a családja is csak akkor, amikor felköltözött ide a szomszédos Ariciából:

Bár nem pont Ephesus szült, s nem Rhodos és Mityléné
    téged Laelia, de Róma s a Főnemes út,
s etruszk dolgos anyád sohasem festette az arcát,
    s büszke aríciai volt az apád nagyon is,
kűrie mú, meli mú, pszűkhé mú - pöntyögöd egyre.
    Szégyen! Hersiliát elveted? Égeriát?
Halljon az ágy csak ilyen szavakat, de nem ám valamennyi:
    az csak, ahol pajkos férfira kedvese vár.
Szólni se tudsz úgy, mint egy tisztes római asszony?
    És a riszálástól tán kecsesebb a farod?
Még ha bevágnád és leutánoznád te Corinthust,
    Laelia, úgyse leszel Láis eképp sohasem.

Ez a Laelia, amúgy is benne volt a bögyömben: nem azért amit művelt, hanem azért, akivel művelte. Az rendben van, hogy a szex a mindene, de nem kéne elfelejtenie, hogy római volna ő eredetileg:

Germánnak, dáknak, párthusnak, Laelia, engedsz,
    nem veted el te a szír s pontusi duzzanatot,
és jön hozzád Memphisből az egyiptomi fickó,
    és a Vörös tenger hozza az indiait,
és a zsidót sem kergeted el te, a körbemetéltet,
    s szarmata ló hátán itt az alán katona.
Mért teszed ezt, hisz római lány vagy, Laelia. Akkor
    hát, teneked mért nem tetszik a római pöcs?

Aztán itt van, akit én Gallának hívtam:

Két aranyért is akár, Gallát dughatja akárki,
    és aki duplán ad, dupla dugást kap ezért.
Tíz aranyat minek adtál, Aeschylus, ennek?
    Szop kevesebbért is Galla! - De hallgat ezért!
 

Jóllehet arcod olyan, hogy azon nem lelne hibát egy
    másik nő sem, s nincs folt sem a testeden ám -
mégsem akad soha férfi, ki újra kefélne veled, s te
    bámulsz, Galla? Bizony, nem kicsi bűn a hibád!
Bármikor ügyködtünk ágyékunk összevegyítvén,
    néma maradsz közben - s nem marad az feneked!
Adja az ég: te beszélj, s az a másik néma maradjon,
    mert locsogó feneked visszataszít nagyon is.
Inkább egyet fingj: az egészséges - bizonyítja
    doktor Symmachus is, és nevetésre fakaszt.
Jaj, de nevetne akárki e balga fenék rotyogásán?
    Hallván ezt, csoda hogy kedv s a farok lelohad?
Szólj legalább valamit: lármás feneked kiabáld túl:
    hogyha te néma vagy, úgy tőle tanulj fecsegést.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.