A minap résztvettem egy lakomán - hát, nem mondhatnám, hogy felhőtlenül szórakoztam volna. Nem mintha az úgynevezett vidékiesség zavart volna, éppen ellenkezőleg, az volt az elrontója ez egésznek, hogy a házigazda mindenáron valami nagyon különlegeset, nagyon világvárosit akart nyújtani - és az nem sikerült, s ráadásul a bensőségesség is elveszett...

Annak idején én is rendeztem kisebb-nagyobb összejöveteleket a barátaimnak. Azok is azért voltak jók (ha jók voltak - remélem azok voltak), mert nem akartam valami mértéken felüli különleges lucullusi lakomát adni... Ahogy írtam is:

Nyolcadik órát Ísis papjai épp kikiáltják,
    s őrségváltásról jönnek a zord katonák.
Most jó fürdeni, mert hisz elõtte a gőz nagyon éget
    és Nero thermái túl melegek minekünk.
Stella, Nepos, Canius, Cerialis, Flaccus - ebéd vár
    nálam. Hét hely van: még idefér Lupus is.
Megkönnyíteni gyomrunkat küldött majorosném
    mályvát és sok más jót, mit a kertem adott.
Gyenge salátafejek s a metélőhagyma-darabkák,
    meg buja mustármag s menta, mitől böfögünk,
majd a rutával szórt hal megkoszorúzva tojással,
    s tintahalas lében lesz kocatőgy, csöpögős.
Ennyi az ízelitő. Ezután egytálnyi fogás jön:
    kisgida, mely farkas torka elől menekült,
kolbászkákkal, amit még felszeletelni se kell majd,
    és a kovácsétel: bab, meg a zöld, puha kel.
Csirke, s több lakomát is túlélt sonka a vége,
    s jóllakván érett, gyenge gyümölcsöt adok,
seprő nélküli bort, nómentumit, itt a palackja:
    ez még Frontínus konzul alatt szüretelt.
Fesztelenül, szabadon mókázunk majd, nem epésen:
    nem bánsz meg reggel semmit, amit ma kimondsz.
Téma lehet minden, például a cirkuszi zöld párt,
    nem tesz vádlottá senkit az én poharam.

Bizony, voltak olyan idők, amikor meg kellett fontolni, hogy miket mondunk, még baráti társaságban is, nehogy a fensőbbség fülébe jusson valami csúnya dolog, ami borozgatás közben csúszott ki a szánkon...

A fenti versből látszik, hogy igyekeztem kitenni magamért, az egy viszonylag drága vacsora volt, de volt olyan is, hogy csak kettesben ettünk, s ilyenkor még húst se tálaltattam, legfeljebb egy kis halat:

Nálam jó vacsorát fogsz enni, ha jössz, Cerialis.
    Hogyha neked nincs jobb tennivalód, gyere el.
Nyolcadik órában várlak, de előtte fürödjünk
    meg: Stephanos-fürdő nincs ide messze, tudod.
Elsõként a gyomor serkentésére saláta
    lesz s póréhagyma, egybemetélve vele.
Aztán tonhal jön, megnőve nagyobb a keszegnél,
    rajta tojások meg illatozó rutafű.
Lesz másféle tojás: forró hamuban sütögetve
    és vélabrumi sajt, füstös is, ízes is ám.
S kapsz Pícénumból dércsípte olívabogyókat.
    Ízelitőnek elég. Mondjam a többi fogást?
Hogy gyere, most hazudok: halak, osztriga és kocatőgy lesz,
    meg tavi vadmadarak s házi baromfiak is,
Stella barátunk is ritkán tálaltat ilyesmit.
    Sőt megigérem, hogy nem szavalok teneked,
ám te csak olvasd fel végig pár könyvnyi Gigászod,
    s Vergilius-féle pásztori verseidet.

És persze részt vettem annak idején mindenféle más lakomákon is - társadalmi életet kellett élni, na! Meghívtak sokszor azért is, hogy jelenlétemmel emeljem az "est fényét"... Meg hogy mindenféle önjelölt költők felolvashassák nekem a verseiket:

Nem másért hivogatsz engem, Ligurínus, ebédre:
    hogy te felolvashasd nékem a verseidet.
Jóformán a sarum se vetem le, de itt van a könyved,
    rögtön a halmártás és a saláta között.
Már jön a második is, mielőtt a fogást idehozzák,
    nincs itt még a gyümölcs - s íme a harmadik is.
És negyedik, sőt már ötödik könyved recitálod.
    Így szaporázva a jó vadpecsenyét is unom.
Rémes verseidet tépd össze, hajítsd a halaknak,
    vagy, Ligurínus, egyél egymagad így ezután.
*
Phoebus tán menekült a Thyestés-féle ebédről,
    nem tudom, ám a tiéd elkerülöm, de el én!
Bár telerakva a dús asztal finom ennivalókkal,
    semmisem ízlik, mert műveidet szavalod.
Nem kell márna, se pompás rombuszhal, Ligurínus,
    nem kell osztriga meg gomba se: fogd be a szád.

Jómagam nem szerettem versekkel foglalkozni evés (és ivás!) közben, legfeljebb ha valami könnyed versikékkel, hogy még jobban csússzon a bor:

(Lakoma az Augustus-mauzóleummal szemben)

Tölts a falernusiból, Callistus, dupla pohárral,
     s nyáron hóval hűtsd, Alcimus, ezt a nedűt.
Illatozó balzsam csillogjon fürtjeimen és
    ott rajtuk legyen egy rózsavirág-koszorú.
Szemben a nagy mauzóleum is példázza, hogy éljünk:
    mert hisz meghalnak isteneink maguk is.

Voltak persze nagyon szegény házigazdák is, akik azonban szintén a házigazda szerepében akartak tetszelegni, még akkor is ha nem volt pénzük a mégoly egyszerű ételekre sem:

Mint Atreus darabolta fel Thyestes
két fiát, tököket nyiszálgat össze
s vagdos Caecilius több száz darabra.
Étvágy-kelteni ezt pakolja tálba,
s elsőként tököt ad, de másodikként
szintén tök jön, a harmadik fogás tök,
és utána tökökből áll a desszert.
Tökből alkot a pék pocsék lepényt és
tökből süt süteményt, megannyi félét.
Tökből van datolyája (színpadokról
ismert trükk), a szakácsa úgy csinálja
hogy babnak hiszed azt vagy lencseszósznak.
Vargányát imitál, s akár fasírtot,
sőt még tengeri kishalak husát is.
"Konyhafőnöke" jót kisérletezget
és készít ravaszul befűszerezve
zöld rutába tekerve tökfalatkát.
Ezzel tölti a tálat és a csészét,
s kistányér meg a nagy kirakva tökkel.
S még pazarnak, előkelőnek érzi
ő, hogy ennyi fogást adott egy asból.

És persze azok, akik éppenséggel minden pénzüket valami igazán "fényűző" fogásra költötték, olyannyira, hogy semmi mást nem is tudtak adni a vendégeknek...

Hatvan vendéget hívtál, Mancínus, ebédre
    s nem volt semmi, csak egy vadkan az asztalodon.
Sem szőlő, szedvén késõn termõ venyigéről,
    sem mézalma, amely édes, a méz se olyan...
nem volt körte se, szép hosszanti füzérbe kötözve,
    pun pomagránát sem, rózsaszinű, kicsike...
Sassina falvából sem volt jó kúpalakú sajt,
    sem pícénumi - kis tálban - olívabogyó.
Semmi, csak egy vadkan. Csupasz és csenevészke, megölné
    tán még egy fegyver nélküli törpe is ám.
És abból se jutott, csak bámultuk valahányan.
    Vadkant nézni nekünk még az aréna is ad.
Hát ezután vadkan, Mancínus, eléd sose jusson:
    ám Charidémusként juss te a vadkan elé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.