Marcus Valerius Martialis, római epigrammaíró a hatvanadik életévében jár, s már egy ideje szülővárosában, a hispaniai Bilbilisben él. Most visszatekint a korábbi, római életére, barátaira - saját verseinek segítségével...
Kérdezte valaki a múltkor egy lakomán, hogy hogyan működik ez a könyvkiadási dolog, mi kell hozzá, hogy van az, hogy embernek egyszerre megjelenik a könyve... Hát, ha van elég írástudó rabszolgád, akkor másolatokat csinálsz az írásodból, szétküldözgeted, és hurrá, máris ki van adva a könyved - feleltem neki vagányul. Amire persze elszontyolodott a fickó, hogy neki sajnos csak egy rabszolgája van... fogadni mertem volna, hogy már rengeteget írt, csak az alkalomra vár, hogy piacra dobhassa a műveit - csak nehogy először nekem akarja megmutatni az irományait, Jupiter mentsen ettől!
Persze valóban nem ilyen egyszerű a dolog, legalábbis ha valaki valóban KIadni és ELadni akarja a műveit. Legjobb ezt olyanokra bízni, akik ebben már tapasztalatot szereztek: vagyis a könyvkiadókra.
Az enyém először egy bizonyos Tryphon volt, felszabadított görög (vagy csak görög származású?) rabszolga, aki mellesleg Quintilianust is kiadott. Ahogy a másodikként megjelent könyvemben írtam:
Összes „Ajándék”-os versecskéim kicsi könyvét négy sestertiusért megveheted magad is. Túl sok a négy, mondod? Ha netán kettőbe kerülne már jól jár az ügyes könyvkiadója, Tryphon. Kaphat ajándékként (ahelyett!) pár verset a vendég, bukszád hogyha üres - mint ahogyan nekem is. Cím van a versek előtt, elmondja az is mi a tárgyuk: lépd át azt, melynek címe se szimpatikus.
Aztán később átmentem egy másik könyvkereskedőhöz - nem mintha az több pénzt ajánlott volna, mert honorárium ugyebár nem jár hivatalosan a szellemi termékekért, hanem... már nem is tudom miért mentem át. A boltja a közelben volt egyébként - mármint Tryphon boltjához közel, ahogy írtam is egy verses útbaigazítást:
Hogyha te kívánod, hogy a könyvecském, ahová csak mégy, elkísérjen, s jó utitárs legyen ő, vedd meg. Táblákkal van a pergamen összeszorítva, nagy könyvnek tok kell, ennek elég a kezed. S hogyha te nem tudnád, hogy hol kaphatsz, ne barangolj szerte a városban, mert vezetőd leszek én: Árusa Lúcensis volt rabszolgája: Secundus, Pax szentélye mögött, pallasi fórum után.
Ugyanakkor Atrectus, egy másik könyvkereskedő finomabb kiadásban adta ki a verseket: míg emennél négy sestertius volt egy tekercs, addig ő húszért, vagyis öt denariusért adta ezeket. Nem tudom mennyire járt vele jól, hozzám rengetegen jöttek könyvet kunyerálni, mert sajnálták rá a pénzt, sokallották az árát:
Mindig hogyha találkozunk, Lupercus, “Küldhetném a fiút...?” - te rögtön így szólsz. - “elhozná csak a könyvedet, s mikor majd átnéztem, hazaküldeném azonnal.” Kár fárasztani egy fiút Lupercus: hosszú annak az út a “Körte-házhoz”, s ott három meredek garádics is van. Kérésed hamarabb beteljesülhet: Argílétumi útra jársz te úgyis Caesar fóruma tájt van egy kicsiny bolt, ajtajára papírlapok kitűzve, sok költő neve áll azon, csak olvasd. Köztük ott vagyok. Ám ne kérd Atrectust - ő a bolt vezetője - mert amúgyis rögtön adja kezedbe már a polcról megcsiszolva, finom biborkötésben öt denáriusért a “Martialist”. Szólsz: “Annyit te nem érsz!” - Igaz, Lupercus.
De hát ennyibe került egy igazán jó minőségű könyv. Hátha még illusztrálva is lettek volna, mint például egy Vergilius-összkiadásban:
Mily kicsi könyv, s belefér az egész nagy Vergilius-mű! És arcképét is láthatod itt legelől.
Persze ez nem tekercs volt, hiszen csak a Georgica négy tekercsnyi, hanem pergamenen, fatáblák, kódexek közé szorítva adták ki. Drága dolog ez, dehát azt mondják előbb-utóbb ez fog elterjedni, a tekercsekben tárolás nehézkes, tárolni is, visszakeresni is valamit, vagy egyszerűen csak akkor, ha az ember félbe akarja hagyni egy tekercs olvasását...
Velem is akartak csinálni egy ilyen kiadást, hogy ott van elől az arcképem, de én elleneztem: minek ez? Jó, jó Vergilius az más, ő tényleg klasszikus... De az én pofázmányomnak nem szükséges fennmaradnia. Kíváncsi rám az utókor? Olvassa a verseimet. Haha. Ha megmaradnak egyáltalán...
