A barátom és patrónusom, Arruntius Stella nemcsak a közéletben vágyott ismertségre, nemcsak az volt az óhaja, hogy konzul legyen, ő híres költő is akart lenni: szomjazta a Permessust - ahogy az idézett versemben írtam. A javára írhatjuk, hogy azért nem volt elszállva magától,…
Megírtam a levelet Arruntius Stellának. Először is gratuláltam neki amiatt, hogy a nyáron helyettes konzul (consul suffectus) lett. Nem akkora dolog ez persze, van olyan év, hogy tucatnyi konzult is kinevez a császár, néha csak pár napra - dehát mindenkiből akkor se lehet konzul, Stella…
Megírtam a levelet Terentius Priscusnak. Megköszöntem neki, hogy bábáskodott a legutolsó (ez szó szerint értendő) könyvem kiadásánál. Az előszóban is róla írok, meg az első vers is róla szól - ez a minimum:Míg hálód pihen és a molossusaid se csaholnak kint a…
Most kaptam a levelet Rómából, Terentius Priscustól, hogy minden rendben van a könyvemmel: megjelent az első kiadás, az emberek kapkodják. Öröm ez nekem, még akkor is, ha az elmúlt tízegynéhány könyvem után már hozzászokhattam, hogy a rómaiaknál sikeresek a műveim. De éppen,…